Utoljára ott hagytam abba, hogy a tank ázott a rozsdátlanító lében. Másnap lementem és leeresztettem a citromsavas vizet, elvégezte a dolgát. Az eredmény látványos volt, ez a kép magáért beszél:

Nem a legjobb kép, de látszik a sok rozsda, amit felszedett a tankból. Miután ezzel megvoltam, még egyszer, jó alaposan átmostam vízzel az egészet, ez is hozott ki koszt. Aztán sok-sok rázogatás és forgatás árán kb. még egy litert kiimádkoztam belőle, de így is maradt benne egy kevés. Elővettem a hőlégfúvómat és a leggyengébb fokozaton szárítottam a tankot. Végül arra jöttem rá, hogy a legjobb módszer, ha ezt az egészet nyáron csináljuk és kirakjuk a napra. Mivel közben szerencsére kisütött a nap és volt is ereje, ezért kitettem a tankot, hogy pont belesüssön és otthagytam a fenébe estig. Estére porszáraz volt, de megforgatva kicsit zörgött benne még némi rozsda, de aznapra hagytam. Ez a tulajdonképpeni végeredmény:

Másnap nekigyürkőztem kitalálni, hogy miként tudnám eltávolítani a benne maradt rozsdaport. Sajnos ez nem Simson, hogy csak fejre állítom és már hullik is kifelé a beöntőn. Ha valaha erre szánod magad egy ugyanilyen motoron, előre szólok; ez a perem a beöntő alatt az életed megkeserítője lesz:

Emiatt a szemét miatt nem jön ki semmi a tankból rendesen. Se a folyadék, se a por. A benzincsap helyét felejtsd el, ott sem jön ki semmi. Nem volt más hátra, segítségül hívtam a porszívót. Az első terv az volt, hogy a csövet beragasztom a beöntőbe, bekapcsolom a porszívót és addig rázogatom a tankot fejjel lefelé, amíg szépen be nem szív minden koszt. Ez az installáció így nézett ki:

Na kérem, ez nem működött. Túl nagy lett bent a vákuum, a benzincsap helyén található kis lyuk nem elég a kiegyenlítésre. Huppant egyet a lemez, inkább gyorsan le is kapcsoltam. Más módszer után kellett nézni. Az az ötletem támadt, hogy a porszívóra felrakom a vékony fejet és abba belenyomok két gumicsövet, aztán szigetelőszalaggal összeházasítom. Így is tettem, ez így nézett ki:

Ez már csodásan működött, befértem vele mindenhova, kb. 10 perc után már semmi sem zörgött a tankban. Mikor ezzel megvoltam, fogtam a tankot és elvittem egy autófényező barátomhoz, hogy varázsolja újjá, miközben eltünteti róla azt az ocsmány festést. Ezt sajnos legkorábban két hétre ígérte, de akkor majd természetesen rögtön megmutatom, hogy milyen lett. Persze sima gyári, fekete lesz, nem kell valami nagy dologra gondolni. Ha valakinek esetleg pont erre az infóra lenne szüksége, a gyári szín neve Gloss Black, a kódja pedig NH1Z.

A múltkor, mikor pótoltam az első féknyeregnél az előző tulajnál kimaradt lemezt, megfigyeltem, hogy a féknyeregre ráférne egy kis kipofozás. Így rendeltem bele új betéteket és mikor azok megjöttek, nekiestem. Így nézett ki, mielőtt nekiálltam:

Nem valami szép látvány, valószínűleg sosem volt megpucolva. A dugattyúk meg sem mozdultak kézi erővel, márpedig akárki akármit mond, azokat kézi erővel vissza kell tudni tolni. Az első dolgom volt a dugattyúkat kitolni olyan másfél centire, ahol már fényes és koszmentes volt a felület. Ennél jobban nem javaslom kitolni, mert félő, hogy kieshet, akkor pedig sok plusz munkát csinálunk magunknak. Arról nem is beszélve, hogy veszélyes. Láttam már elrepülő fékdugattyút, az biztos nem lesz jó, ha eltalál.

Fogtam lapos cipőfűzőt, acetonos körömlakklemosóba mártottam a közepét és szépen körkörösen lepucoltam a dugattyúkat. Ekkor visszanyomtam őket már kézzel, aztán újra kinyomtam, hogy kihozza a még bent maradt koszt. Ezt addig kell ismételni, míg végül már nem jön kosz. A dugattyúkkal vigyázzunk, ha az egyiket toljuk befelé, a másik általában jön kifelé, erre oda kell figyelni. Mikor a dugattyúk már tökéletesek voltak, teljesen visszatoltam őket és kiszedtem a lemezt, beáztattam brigéciolba a többi kiszedett alkatrésszel együtt. Amíg ezek áztak, kipucoltam a nyerget, amennyire tudtam. Volt pár évszázados folt, ami nem jött le semmivel, szerintem már egybeépült a féknyereggel, de ezek sok vizet nem zavarnak. Végül mindent megpucoltam, megkentem a fékcsapokat kenőanyaggal és összeraktam. Íme a pucolás végeredménye:

Nem világklasszis, de sokkal jobb. Az összeszerelt állapotról nem készült kép, abban nincs semmi érdekes, hiszen a fékbetétek takarnak mindent. Így már nem kell hallgatnom a nyikorgást a vissza nem húzódó dugattyúk miatt. Sokkal jobb!

A következő kis szösszenet pedig hetekkel ezelőtt történt, csak szimplán elfelejtettem leírni, valamiért. A hátsó lámpát végre beszereltem, rendesen megszenvedtem vele. Az a "szakember" aki bekötötte az előző ocsmányságot, nem nagyon izgatta magát azon, hogy esetleg nem ártana, ha 5 centinél több kábelt hagyna. De sok anyázás, kézbeverés stb. után, végül elkészült. Egybesodorva, forrasztva, zsugorfóliázva, ahogy kell. Tervezem majd csatlakozóval ellátni, de addig jó lesz így is:

És működés közben:

Még a radiátor is, hogy örül neki. Végül pedig feldobtam két retro markolatot. Lehet, hogy kicsit stílusidegen, de nekem tetszik:

Mára ennyi lenne. Hamarosan jön a kuplung és első futómű szerviz. Addig is, sziasztok!