Végre eljutottam a kicsit komolyabb szerelgetésekhez, de általában ezeket várom a legkevésbé. Ha valami egy kicsit bonyolultabb, az azt jelenti, hogy sokkal nagyobb a valószínűsége a gányolásnak. Na, de ne szaladjunk ennyire előre. Minden alkatrész megérkezett az első futómű szereléséhez, így nekiláttam egy délelőtt.

Hozzáértők joggal kérdezhetik, hogy perselyeket miért nem cseréltem. Őszinte leszek azért, mert ez a motor már komoly lyukat ütött a pénztárcámon és egyszerűen nem tudtam annyit rászánni. De bízom benne, hogy nem lesz ebből probléma (nem lesz), mert azért ez mégsem egy kanyarvadász.

Először is a motor felbakolását kellett megoldani, de ez nem volt különösebben nagy feladat. Mindkét oldalra raktam egy bakot és krokodil emelővel szép lassan egyre feljebb emeltem mindkét oldalt.

Végül a biztonság kedvéért alatta hagytam a krokodilt is és a másik oldalra raktam egy olajemelőt is, nehogy a mozgolódástól meginduljon valamerre. Mikor ezzel megvoltam, leszereltem a féket és kiszedtem a kereket. Szerencsére simán ment minden.

A lengéscsillapítót tartó csavarok simán megindultak, pár perc múlva megszabadítottam a motort a támaszaitól.

Jól látszik a kábelrengeteg, egyelőre még nem jutottam el odáig, hogy kibogozzam az elejét.

A bal oldali lengéscsillapítóval kezdtem, befogtam finoman a satuba. A zárócsavarokat még e helyükön lelazítottam picit, sokkal egyszerűbb úgy. Egy rongyot tettem a tetejére és azon keresztül finom mozdulatokkal elkezdtem kitekerni a zárócsavart. Ezzel a művelettel nagyon kell vigyázni, mert a zárócsavar nagyon feszül és nagyon nagy erővel repül ki, mikor a menet végül elengedi. Ezért kell a rongy, -amit persze alul fogunk a kezünkkel- hogy ne repüljön el. Mikor lejött, kiszedtem a satuból és az olajat kiengedtem belőle a fáradt olajos kannámba. Az olaj fekete volt és elképesztően büdös. Nem tudom, mikor cserélhették utoljára, de biztosan nem mostanában. A leeresztés közben kicsúszott belőle egy alátét meg az a vékony cső, ami a rugó alatt van. Ekkor egy pillanatra megálltam, várjunk csak. A rugónak kéne felül lennie, nem ennek a csőnek és az alátétnek. Persze, hogy az a tuskó (most már kijöttem az udvariaskodó béketűrésből), aki eddig szerelte, rosszul rakta össze. Megmondom őszintén, szerintem ez nem csinál kárt vagy balesetveszélyt. De az a japán mérnök egészen biztosan nem véletlen találta ki úgy, hogy az a sorrend legyen, amit a szerelési könyvben és a robbantott ábrán látok. Na mindegy, most már jól lesz összerakva. Kihúztam a belsőséget és a rugó is okozott meglepetést, ugyanis nem gyári. Progresszív rugó van benne. Erről nem szeretnék kiselőadást tartani, megtette már más:

totalbike.hu - Az első villa tuningja

Ami a gond ezzel, hogy fogalmam sincs ki a gyártó, tehát nem tudok a rugó adataira rákeresni. Így viszont nem tudom, hogy mennyi olaj kell bele. Mert a rugó hosszabb, mint a gyári. Néhány gyártó megadja, hogy az olajszintnek mennyivel kell a lengéscsillapító teteje alatt lenni. A Honda is megadta, de sajnos rugó nélkül, így ezt buktam. Na, de ezért nem áll meg az élet, nyakamon a szezon, egy ilyen dolog nem fog eltántorítani.

Mikor kiürült a lengéscsillapító, visszatettem a satuba és kiszedtem volna az alján a csavart, ami az egészet összetartja. Azért csak volna, mert az imbusz csak szépen forgott benne. Tuskó elintézte nekünk ezt is. Ezen a képen viszonylag látható a lekerekített imbusz:

Ekkor egy kicsit elborult az agyam, ékes magyar nyelven káromkodtam 1-2 percet, szóismétlés nélkül. Mikor lenyugodtam, fogtam a fúrógépemet, belepattintottam egy jó minőségű Makita fúrót és elkezdtem kifúrni a csavart. Szerencsére a Makita nem viccel, úgy ette a csavart, mint a friss, tavaszi lecsót. Mikor sejtettem, hogy alig van már a csavarból, bedugtam egy tömör acélcsövet és finoman megkalapáltam. Jól kalkuláltam, alig fogta valami és pár ütés után szépen el is engedte, a telószár pedig nem sérült meg. Másnak ez biztosan csuklóból megy, én azért megveregettem a vállam érte. Itt látható a végeredmény:

Itt úgy voltam vele, hogy a folytatás előtt inkább nekiállok a másik szárnak is, hátha az is leszívat. Ott sem volt 100%-os a csavar, de egy kis imádkozással kijött. Elmentem egy csavarboltba és megvettem a két új csavart. Ezekből kellett egy kicsit köszörülni, mert magasabb volt a fejük a gyári csavaroknál, de ez simán megvolt és még bőven maradt lyuk is, amibe mehet a kulcs. Ekkor végre minden szét volt szedve, mindenhonnan kicsöpögtettem a régi olajat és megpucoltam az alkatrészeket:

Innen már nem volt nagy dolog, összeraktam a lengéscsillapítókat, bekalapáltam a perselyeket, aztán a szimeringeket a helyükre. Ezt sima PVC vízcsővel szoktam csinálni, amit bármelyik szaniter boltban meg lehet vásárolni fillérekért. Jó erős, sima ügy vele dolgozni és nem kell megvenni öt - tízezer forintért a beütő szerszámot. Itt minden új:

Végül a helyükre toltam a porvédő sapkákat, mindent visszapakoltam a csúszószárba (már jó sorrendben) és feltöltöttem olajjal a lengéscsillapítókat. Eredetileg 450 ml kell bele, úgy döntöttem, hogy rakok bele 400-at. Lesz ami lesz. A zárócsavarokkal irgalmatlanul megszenvedtem, a hosszabb, bivalyerős rugó nem könnyítette meg a dolgomat. Csak a két csavarral tököltem vagy 40 percet. Utána napokig emlékeztem erre a 40 percre, mivelhogy a tenyerem belilult a sok erőlködéstől, mert egyszerűen nem akart beugrani a helyére. De végül meglett és visszaraktam a helyére mindent (természetesen én mindent gyári nyomatékra húztam). Persze az első sárvédő két csavarja szintén bele volt szakítva, de ezt könnyű volt orvosolni, kicsit hosszabb csavarokkal. Közben szereztem gyári VT750 indexeket, amiket fel is húztam a villaszárakra, szerintem sokkal jobb, mint a gyári megoldás a kormányon:

És mint látható, megjöttek az új tükreim is. Kicsit túlságosan kilógnak, de az az igazság, hogy nagyon jól látni velük hátra és szerintem már kinőttem abból a korból, mikor a kinézet fontosabb volt, mint a használhatóság. Egyelőre így marad, persze lehet, hogy ez változni fog a jövőben. Az első villára visszatérve, elég kemény lett. De nem keményebb, mint egy modern, sportosabb motor eleje. Furcsa ez így nekem, de az, hogy minden chopperen túl puhának éreztem amin ültem, nem azt jelenti, hogy az úgy is volt jó. Menet közben majd kiderül, de szerintem rendben lesz.

Pár nappal később a lábtartóknak estem neki (pontosabban az egész lábtartós, fék és váltókaros miskulanciának), mert nem voltak szépek, nagyon nem. Íme:

És közelebbről:

A jó öreg alumínium bizony nem néz ki szépen, ha el van hanyagolva. Először eloxálni akartam, ami egy elektrokémiai eljárás, amivel egy erős védőréteg hozható létre az alumíniumon. Pl. a sportmotorokon gyakori színes csavarok is ilyen módszerrel vannak színezve. Persze én színtelent akartam, de sajnos nem jött össze, mégpedig azért, mert valószínűleg ez rezes ötvözet, nem tiszta alumínium. Így maradt az ősi módszer, a csiszolás. Nem akartam tükörfényt, azzal utána mindig foglalkozni kell, maradtam a bevált vizes csiszolásnál. Ez úgy nézett ki, hogy elkezdtük (a menyasszonyom is segített, jó asszony lesz) 220-as csiszolópapírral, aztán 360, 500, 800, végül pedig 1000. Így egy szép, félfényes, egyenletesen tiszta felület képződött. Az ujjaink lerohadtak a végére, de megérte:

Persze a sérülések, a használat nyomai nem tűntek el, de egész jó lett.

Miközben ezzel foglalatoskodtam, megérkezett néhány alkatrész a motorhoz. A kuplunglamellák:

A kuplungfedél tömítés és a kuplungszerelő szerszámok:

Na meg a gyári kipufogó takaró lemez felfogató izéje, mert az egyik hiányzott (meg tudtam volna oldani a felfogatást máshogy, de nem akartam gányolni, abból már eleget látott ez a szegény motor):

A második képen az a "koronás" bitfej mindenképp kell a kuplungszereléshez, mert anélkül nem lehet a tányérrugót (ha valaki nem emlékezne, ennek a motornak tányérrugós kuplungja van, mint az autóknak) kiszedni, akkor pedig a lamellák sem jönnek ki. Amúgy rohadjon meg a gyártója, mert nem keveset kellett köszörülni belőle, hogy normálisan használni is lehessen, pedig direkt ehhez a modellhez való, legalábbis így hirdették. A másik szerszám, az általában mindenki által ismert kuplungkosár rögzítő. Ha valaki csak lamellákat akar cserélni, arra nincs szükség, én sem használtam most. De a biztonság kedvéért megrendeltem, hátha egyszer kelleni fog.

Az új kuplunglamellákat beáztattam ugyanabba a motorolajba, ami a motorban van:

Tipikus, hogy hibátlanul látszik a tükröződő tuja, a többi meg homályos. De jelentem, rendeltem egy állványt a telefonhoz, sőt lencséket és távirányítós gombot is a fényképezéshez, úgyhogy hamarosan jönnek a tűéles fotók.

Miután 5 órát áztak a lamellák, nekiálltam a kuplungszerelésnek. A kuplungfedéllel extrém sokat szenvedtem, egyszerűen teljesen összegyógyult a blokk oldalával, de olyan szinten, hogy komolyan azt hittem, nem jön le soha. Mindent csináltam, amit ilyenkor lehet. Gumikalapáccsal körbevertem, a végén már idegből. Meg sem moccant. A motor másik oldaláról hozzá lehet férni, hagytak egy peremet, gondolom pont az ilyen esetekre. Kalapács nyelével és egy másik kalapáccsal püföltem teljes erőbedobással. Semmi. Meg sem moccant! Ekkorra már szikrákat szórt a szemem. Befújtam mindennel, amiről úgy gondoltam, hogy segít rajta. De semmi. Órákig tököltem vele, végül pedig nem maradt más, mint a leggyűlöltebb módszer, amit soha nem csinálok, de itt egyszerűen nem láttam más lehetőséget. Benyúltam a két blokkfél közé csavarhúzóval. Ezt soha nem csinálom és mindig óva intek tőle mindenkit, de itt már nem volt mit tenni. Minden módszert kipróbáltam, amit 20 év alatt megismertem a kíméletes szétválasztásra. Így is nagyon-nagyon nehezen, de szétjött. A papírtömítés fele a kuplungfedélen, másik fele a blokkon. Fel is sértettem picit a blokkon a lakkot, ezt rettenetesen sajnálom, de nem volt mit tenni. A tömítés maradékának eltávolítása is külön mutatvány volt, az is eltartott vagy egy órát, pedig nagyon éles pengével csináltam, de így is alig akarta. Nagyon szenvedős volt ez az egész (ugye még a szerszámot is köszörülni kellett), na de mindegy, túl vagyok rajta.

Sosem szereltem még ilyen típusú kuplungot, nem tudtam mi vár rám. Előkészítettem két hosszú törölközőt, ezekre pakoltam a kiszerelt részeket, szépen sorban, mindegyiket úgy lerakva, hogy az a fele legyen felfelé, ami kifelé nézett. Így remélem sikerült kizárnom a tévedés lehetőségét. Erről sajnos nem készült fotó, de az üres kosárról és a tornasorba rakott kuplunglamellákról igen:

A motorban még a gyári lamellák voltak, jól láttam a vásárláskor, hogy ennek a blokkját sosem piszkálták. Ebben a hitemben egyrészt megerősít a borzalmasan nehezen levehető kuplungfedél, másrészt nem tudom elképzelni, hogy valaki megvegye a gyári kuplunglamella darabját (!!!) 7.000- forintért. Ilyen ember ha van is, én még nem láttam, de nem is hallottam róla.

A tolómérő azért fekszik a munkapadon, mert megmértem a tányérrugó szárainak szabad magasságát. Amerikai fórumokon mindenki váltig állította, hogy még 100.000- mérföldet futott gépekben sem cserélték soha, de én a saját szememmel akartam látni. A gyári, új magassága 4.9mm, az alsó limit pedig 4.5mm. Én olyan 4.7-et mértem, így még jónak ítéltem meg. Szerintem itt arról van szó, hogy 4.7-nél lejjebb nem is fárad soha, ezért nem cserélik le nagyon sokat futott motorokban sem. De ki tudja, majd legközelebb lemérem megint, de remélem az sokára lesz. Kipróbálni nem tudtam, mert a tank még nincs készen, de erre a hétre ígérték. Utána talán felgyorsulnak az események.

Közben egy kis kólával (nem vicc, sima kóla, a legnagyobb gyártótól) megszabadítottam a motor krómos részeit a vakrozsdától, erről sajnos nem készült kép, de nem nehéz elképzelni. Eddig minden króm rozsdapettyes volt, most meg nem az. Egy szivaccsal átdörgölöd párszor ezeket a részeket kólával, aztán összegyűrsz egy alufólia darabot és végigsikálod, nem túl durván. Kész is, rozsdapetty volt, nincs. Utána persze érdemes lesikálni sima vizes ronggyal, mert a kólától minden ragad.

Rendeltem kipufogótömítéseket is, sejtettem, hogy a régiek oda vannak. Itt egy kép a régiről és az újról. Szerintem nem tévedtem.

Ezeket is kicseréltem, így hamarosan a kipufogó szekció is rendben lesz, ha felkerül a takarólemez új felfogatása is.

Eddig jutottam utoljára, ezek persze nem egy nap eseményei. A végére pedig egy örömhír. Ma végre befutottak a sógorom kollégája által esztergált vákuumcsavarok a karburátorszinkron beállításához. Így ha visszakapom a tankot, belőhetem azt is.

Most már igyekeznem kell, mert ma itt nálunk (Dél-Baranya) 25 fok volt árnyékban és nagyon mennék már motorozni. Úgyhogy hamarosan jövök szép tankkal és egyéb apróságokkal. Addig is, vigyázzatok magatokra és motorozzatok helyettem is.