Szombat délelőtt nekiláttam a tank összeszerelésének. A benzincsaphoz raktam új gumitömítést és a tank első első felfogatásához is új rezgéscsillapítót:

Látszik egy enyhe különbség a régihez képest. Egy jó tanács: Mikor ilyen gumidugót kell berakni valahova, akkor soha ne használjunk fémet, pl. csavarhúzót ahhoz, hogy bepiszkáljuk a helyére. Azzal szinte biztosan meg fogjuk karcolni, akármennyire vigyázunk. Én személy szerint kitört hegyű grafit ceruzát használok hozzá, ezt könnyű beszerezni és elég erős a feladathoz. Mikor a tankot felszereltem, bekentem a fényezett részeket wax-al, itt éppen a száradásra várunk:

Mikor megszáradt, alaposan átdörgöltem mikroszálas kendővel, a végeredmény kellemes lett. Felraktam az üléseket, beszereltem az akkumulátort és csak néztem, hogy mit hoztam össze. Sok munka volt és sok pénz, ráadásul kétszer is megfáztam a munka közben. De elkészült és szerintem nagyon jó lett:

A biztonság kedvéért minden csavart megnéztem még egyszer, nehogy laza legyen valamelyik, aztán pedig mentem egy kört. A hideg ellenére nagyon élveztem, de erősebb gázadásra elkezdett kicsit rángatózni a motor. Ezt betudtam a rossz karburátor szinkronnak, de erre már nem volt időm, így aznapra elraktam a motort.

Hétfőn reggel elvittem műszaki vizsgára, szerencsére a nem gyári alkatrészek be vannak írva a forgalmi engedélybe, így simán meglett. Kedden reggel álltam neki a karburátor szinkronnak, ami nem is ment olyan egyszerűen, mint ahogy képzeltem. A szinkron csavarok, amiket csináltattam, pont olyan hosszúak lettek, hogy a hengerbordák (amik valójában csak kamu hengerbordák) között volt a hatlapfej, így nem lehetett elfordítani. Le kellett szerelnem a kürtöket és a kamu hengerbordákat. A jobb oldali hengerborda nem jön le a kipufogótól, de szerencsére sikerült olyan pozícióba tenni, hogy ne legyen útban. Leszedtem az üléseket, utána pedig a tankot. Kiszereltem a szívócsövet, a forgattyúsház szellőztető tartályt pedig kiszereltem oldalra, hogy legyen hely (utólag belegondolva lehet, hogy ez felesleges lépés volt). A tankot feltettem egy munkapadra és összekötöttem a motorral egy olyan csővel, amit valamikor régen egy homokszóró készlethez kaptam:

Utána rákötöttem a házi készítésű szinkronizáló készülékemet:

Ez egy kiváló szinkronteszter, fillérekből. A gond nem is ezzel volt, hanem a szinkroncsavarral. A Hondánál valamiért úgy találták ki, hogy a gázkar zárt állásánál a csavar fejétől egy centire van egy vastag vízcső. Így nem lehet állítani rajta. Csak úgy kerül jó pozícióba, hogy szinte teljesen rá kell húzni a gázt. Azt nyilvánvaló okokból elvetettem, hogy szabályzáson üvöltő motorral állítgassak szinkront. Így maradt az "szomszédbarát" módszer, hogy állítgat - beindít - alapjáraton nézi - fordulaton nézi - leállít. És ezt ismételtem vagy 20 percen keresztül. Az üvegekre ráírtam, hogy melyik az első és melyik a hátsó hengeré, aztán kis állítgatás után megjelöltem rajtuk, hogy melyik oldal szintjének emeléséhez kell balra és melyikhez kell jobbra tekerni a csavart (ez nagyon fontos, enélkül csak vakrepülés az egész és annak értelme nincs). Miután eljutottam oda, hogy alapjáraton és fordulaton is nagyjából szinten maradt, készen voltam. Sokan úgy állítanak otthon szinkront, hogy csak alapjáraton lövik be. Ez nem jó, ugyanis nagyrészt nem alapjáraton használjuk a motort. Ezért tart a beállítás tovább, mint azt a legtöbben gondolják. Végül összeraktam a motort és próbaképpen elmentem vele dolgozni. Egy másik motort kaptam, csodát tett a szinkron. Eltűnt a rángatózás, a kelletlen gyorsítás, egyszerűen jó lett.

Most egyszer mondhatjuk, hogy készen van. A kuplung az új lamellákkal 50%-ot javult, de nem az igazi így sem, így megrendeltem hozzá az új rugót. Majd azt is megírom, hogy azzal milyen lett. Addig is, motorozzatok sokat és ha látjátok a motort, nyugodtan gyertek oda dumálni. Szép napot!